Sárospataki református kollégium

[A középkorban:] Középkori városi plébániai iskolájáról az első adatok 1489-ből valók. Ez minden valószínűség szerint folyamatosan működött a 16. század első évtizedeiben is, talán a humanista pedagógiai eszméktől is érintve. – [A koraújkorban:] Az 1540-es évek végén előbb evangélikus, majd református szellemű vezetés alá került, s a humanista gimnázium tananyagát teológiával bővítették. (A régebbi szakirodalomban szereplő 1531-es évszám természetesen nem a kollégium alapításának éve. Ezt bizonyította Zoványi Jenő, Marton János [33], Mészáros István, Szűcs Jenő). A gimnáziumi osztályokban nagydiák-preceptorok tanítottak. Első – ma ismert – iskolaszabályzata 1621-ből maradt ránk. Ekkor nagygimnázium, teológiai tagozattal, ez utóbbi két tanárral. 1648-ban a harmadik, 1654-ben a negyedik tanári állást szervezték a bölcseleti-teológiai tagozat számára. 1671-ben II. Rákóczi György özvegye, a katolikus hitére visszatért Báthory Zsófia a kollégium épületét a jezsuitáknak adta, s a református iskola tanárainak és növendékeinek távozniuk kellett. A nagydiákok Gyulafehérváron találtak helyet, s ott folytatták tanulmányaikat. 1681-ben egyik részük (illetőleg a hozzájuk csatlakozott új diákok csoportja) visszatért Sárospatakra, de 1687-ben Göncre kényszerültek áttelepülni, majd onnan Kassára költöztek 1695-ben. Az egykori diákok utódai 1703-ban kapták vissza a kollégium pataki épületét. A 18. század elején két tanár tanított az akadémiai tagozaton, számuk 1742-ben háromra, 1771-ben négyre, 1796-ban hatra emelkedett. – 1787-ben a kollégium összes növendékeinek száma: 1072, számuk a 18. század végén 1050-1250 között mozgott. Az arányok nagyjából minden évben azonosak: mintegy 100 kezdő kisdiák, 800-850 az elemi és középszintű osztályok tanulója, 250-300 akadémiai növendék. – 1793-ban elkezdődött a jog oktatása. Az 1840-es években hét tanára volt az akadémiai tagozatnak. A nagygimnázium osztályaiban a reformkor végéig változatlanul a nagydiák-preceptorok tanítottak. 1796-tól időnként számos tantárgy oktatása magyarul folyt a középszinten és a bölcseleti tagozaton. – Az 1840-es években a diákok évi átlaglétszáma 1350 volt (a szokásos arányban oszolva el a kollégium három tagozatán). Az iskola gimnáziumi, illetőleg bölcselet-tagozatának növendéke volt Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Fáy András, Tompa Mihály, Erdélyi János, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos. – [A szabadságharc után:] 1850 után saját helyi tanterv alapján folyt tovább a kollégium nyolcosztályossá vált gimnáziumi tagozatán az oktatás. Az első érettségit 1866/67 végén tartották. Tanára volt Erdélyi János, tanulója Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond. 1924-től humán gimnázium (mellette 1931-ben jött létre az angol tagozat), 1935-től egységes gimnázium. – Tanulólétszámok: 1870: 602 (37); 1880: 605 (25); 1900: 492 (22); 1910: 434 (16); 1924: 462 (38); 1932: 435 (41); 1942: 553 (49). – [A kommunista hatalomátvétel után:] 1948 után – az állami hatóságok és a református egyház vezetői között létrejött megegyezés szerint – továbbra is felekezeti iskolaként működött tovább. 1952-ben államosították, s ezután Rákóczi Gimnázium néven folytatta működését. (KIKT)