Pozsonyi evangélikus gimnázium

[A koraújkorban:] 1656-ban nyílt meg a pozsonyi evangélikusok teológiát is oktató nagygimnáziuma, a kezdő tanulókat német nyelven vezetve be a latin nyelv elemeibe. 1672-től politikai okok miatt a tanítás szünetelt, az iskola 1681-ben folytathatta működését. 1784-től három tanára volt. 1714-ben indult újra fejlődésnek a nagygimnázium, amikor Bél Mátyás lett az iskola rektora, aki 1721-ig vezette az iskolát. Tanulólétszámok 1720-ban: a legalsó (elemi) osztályban 54, kvinta 52, kvarta 23, tercia 19, szekunda 26, prima 20, összesen 194 tanuló. 1750-ben összesen 249, 1775-ben 361 növendék volt. – 1800-tól négy, 1814-től öt tanár tanított az akadémiai tagozaton. Az iskolát 1811-től kezdték „líceum”-nak nevezni: az elemi osztályok tanulóit német, szlovák és magyar nyelven oktatták, a nagygimnáziumi tanulmányokra épült a bölcselettel alapozott teológia. A reformkorban megkezdődött a jogi oktatás is. 1840-től hat tanára volt az akadémiai tagozatnak, a többi osztályokat – változó számban – tanítók oktatták. Tanulója volt Jókai Mór. – Tanulólétszámok 1841-ben: gimnazista 176, bölcselet-tagozatos 165, összesen 341 növendék; 1847-ben 141 + 143, összesen 284 növendék. Ebben az időben a legtöbb tantárgy tanítása magyarul történt. – [A szabadságharc után:] 1850 után helyi tanterv alapján kialakították a főgimnáziumot, az első érettségit 1860/61 végén tartották. 1868-tól a tanítás nyelve a magyar. – Tanulólétszámok: 1861: 279 (22); 1880: 407 (37); 1900: 455 (32); 1910: 481 (46). – [A trianoni impériumváltás után:] 1919 után – csehszlovák fennhatóság alatt – 1923-ig magyar tannyelvű evangélikus gimnázium. Ekkor átvette az állam s összevonták a volt királyi katolikus főgimnáziummal és a főreáliskolával, német tannyelvű állami reálgimnáziumot hozva létre, magyar párhuzamos osztályokkal. 1927-ben e párhuzamos osztályokból önálló magyar tannyelvű állami reálgimnáziumot szerveztek, amely 1945-ig működött. Ekkor az iskola magyar jellege megszűnt. (KIKT)