Debreceni református kollégium

[A középkorban:] A 15–16. század fordulóján városi plébániai iskola működött a városban, aló. század elején talán humanista hatásokkal is érintve. – [A koraújkorban:] Ez a 16. század középső évtizedeiben fokozatosan református szelleművé vált, s a humanista gimnáziumi tananyagot teológiával bővítve oktatták. (A régebbi szakirodalomban található 1538-as évszám természetesen nem a debreceni református kollégium alapításának éve. Felfogható azonban a helyi városi plébániai iskola protestánssá válásának „szimbolikus” időpontjaként. Ugyanez elmondható a sárospataki és a pápai 1531-es „alapítási” évszámról is.) A 16. század végétől nagygimnázium. A teológiát az iskolarektor, a latinos-humanisztikus tananyagot a nagydiák-preceptorok tanították. 1636-tól két tanár tanította a bölcselettel alapozott teológiát. 1657-ből való az első, ma ismert debreceni iskolaszabályzat. 1660-tól – a rektorral együtt – három, a 18. században négy tanára volt az akadémiai tagozatnak. Az 1770-ben nyomtatásban megjelent „Methodus” az elemi tagozat és a nagygimnázium tananyagát részletezte. 1791-től a reformkor végéig a „humán”-tananyag mellett – hol bővebben, hol szűkebben – reál tantárgyak is tanításra kerültek. A jogi oktatás – a bölcselet és a teológia mellett – 1800-tól kezdődött az akadémiai tagozaton. Az 1840-es években az akadémiai tanárok száma 11-re emelkedett, a nagygimnázium tanulóit továbbra is a nagydiák-preceptorok oktatták. Tanára volt Hatvani István, Maróthi György, Budai Ézsaiás, tanulója Szenczi Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János. 1833-tól középszinten a legtöbb tantárgy oktatása magyarul történt. – [A szabadságharc után:] 1850-től helyi tanterv alapján folyt a tanítás; államilag elismert főgimnáziummá 1853-ban vált az iskola, az első érettségit 1853/54 végén tartották. 1857-ben az érettségiztetés jogát az állami hatóságok megvonták. 1861-ben a főgimnáziumot szétválasztották hatosztályos gimnáziumra és bölcselet-tagozatra, a bölcseleti tanulmányok második évének végén volt az érettségi. 1873-tól ismét nyolcosztályos főgimnázium. Tanulója Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, 1924-től humán gimnázium, 1935-től egységes gimnázium. – Tanulólétszámok: 1859: 535 (11); 1880: 742 (6); 1900: 739 (48); 1910: 647 (37); 1924: 754 (41); 1932: 820 (77); 1942:675 (49). – Az iskola 1944/45-ben tagja volt a debreceni egyesített gimnáziumnak. – [A kommunista hatalomátvétel után:] 1948-tól – az állami hatóságok és a hazai református egyház között létrejött megegyezés alapján – továbbra is református felekezeti iskolaként működik Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma néven. (KIKT)