Temesvári Püspökség

Az első világháborút követően, a trianoni békeszerződés értelmében az ősi csanádi egyházmegye három részre darabolódott. Az addigi 260 plébániából 33 plébánia és Szeged városa Magyarországon maradt. 64 plébániát, köztük Nagybecskereket a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét 163 plébániával és a püspöki székhellyel, Temesvárral együtt Románia kapta. Miután 1923. március 25-én Glattfelder Gyula püspök kénytelen volt elhagyni Romániát, és Szegedre költözött, az egyházmegye romániai részén Temesvár központtal apostoli kormányzóságot állítottak fel Pacha Ágoston kanonok vezetésével. Amikor 1930. augusztus 15-én XI. Piusz pápa az apostoli kormányzóságot egyházmegyei rangra emelte, Pacha lett a temesvári egyházmegye első püspöke is. A második világháború eseményei, főként pedig az azt követő kommunista diktatúra és egyházüldözés ismét nehéz helyzetbe hozta az egyházmegyét. 1948-ban a kommunista hatalom megfosztotta a temesvári egyházmegyét rangjától, és esperességgé fokozta le. A szerzetesrendek és a különböző egyházi egyesületek működését betiltották. A papi szemináriumot bezárták, az egyházi iskolákat államosították, az épületeket elkobozták. 1950 július 18-án letartóztatták Pacha Ágoston megyéspüspököt, és egy évvel később egy katonai bíróság előtt tartott kirakatperben 9 társával együtt elítélték. A temesvári püspöki palotát, mint a püspök magántulajdonát, lefoglalták, és a püspöki gyűjteményket is „szabad zsákmányként” kezelték. A palotába „elvtársakat” költöztettek, akik egészen 1995-ig maradtak ott társbérlőkként. Pacha püspök utódai ordinarius substitutus-okként kormányozták az egyházmegyét (esperességet). Az egyházmegye a komunista rendszer bukása után, 1990-ben nyerte vissza rangját. Negyven évi széküresedés után, II. János Pál pápa Kräuter Sebestyén addigi ordináriust megyéspüspökké nevezte ki, és lassan megindult az egyházi intézmények újjászervezése. A német lakosságnak az 1980-as években lezajlott tömeges kivándorlása azonban újabb súlyos nehézségeket támasztott. A második világháború utáni 360 ezer hívőből csupán 180 ezren maradtak. Ennek következtében az 1992-es rendezés nyomán a német plébániák többsége filia lett, és a plébániák száma felére csökkent: 164-ből csak 72 maradt.