A polgári lakosság világháborús veszteségeinek nyomában

„A humánum alapján álló megemlékezés […]
megóvja mindazt, ami emberré teszi az embert:
a méltóságot és az együttérzés képességét.”
(Joachim Gauck német államfő,
2015. február 13., Drezda)

fortepan.hu

70 éve ért véget a második világháború, melynek utolsó évében Magyarország közvetlenül is frontterületté vált. A határokon belül dúló harc a polgári lakosság szenvedését is megsokszorozta. Előbb a légitámadások, később a gyakran háztömbről háztömbre zajló ütközetek és a hódítók túlkapásai nyomán rendkívül sok civil veszítette életét.

A polgári lakosság szenvedéseiről, veszteségeinek mértékéről sokáig egyáltalán nem volt tanácsos Magyarországon beszélni. A hazánkat elfoglaló szovjet csapatok fegyvereinek oltalma alatt berendezkedő kommunista uralom ideje alatt e történetek többnyire rejtve maradtak. Így adósai vagyunk azoknak az elődeinknek, akiknek szenvedéseiről évtizedekig hallgatni kellett. Sorsuk valamiféle történelmi igazságtételért kiált – de legalább szenvedésük kimondását követeli meg. Erre azonban sokáig nem volt lehetőség.

Most meg azt tapasztaljuk, hogy beszélni ugyan lehet már minderről – de kevés a konkrét ismeret. 1944/1945-ben az ország minden lakosa (magyarok, németek, zsidók egyaránt) sebződött, szenvedett – bár különféle módon és mértékben. Az áldozatok oldaláról nézve azonban minden szenvedés – szenvedés; minden halál – halál. Nincs nagyobb vagy kisebb, emlékezetre méltó vagy feledhető. Vallási identitása alapján másként viszonyul a múlthoz a megemlékezés kötelezettségével élő izraelita, mint a megbocsátás parancsával megbirkózni kénytelen keresztény. De hisszük, hogy valamiféle társadalmi megbékélés felé az terel bennünket, ha mindenki feltárhatja saját ősei történetét, és kimondhatja tragédiájukat. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani.

A közelmúltban szentté avatott II. János Pál pápa úgy fogalmazott egyszer, hogy „a levéltári munka az igazságnak tett szeretetszolgálat”. Az elmúlt 10 évben több egyházi levéltár tett már kézzelfogható erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az őrizetükben lévő iratok segítségével megvilágítsák a hátország szenvedéseit. Ezt az utat elsősorban hagyományos forráskiadványok jelzik.[fn]Inter arma 1944–1945: Fegyverek közt: Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból, szerk. Mózessy Gergely, Székesfehérvár, 2004 (Források a Székesfehérvári egyházmegye történetéből. 2). „… félelemmel és aggodalommal…”: Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri egyházmegyéből 1945, szerk. Perger Gyula, Győr, 2005 (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai; Források, feldolgozások, 3). „A múltat be kell vallani...”: Háborús dokumentumok 1944–45: Szatmár egyházmegye papjainak visszaemlékezései a második világháború helyi eseményeire és más háborús dokumentumok, szerk. Muhi Csilla– Várady Lajos, Szatmárnémeti, 2006. Nádasi Alfonz OSB, Hadinapló, szerk. Lukácsi Zoltán, Győr, 2009. Uő, Hadifogolynapló, szerk. Lukácsi Zoltán, Győr, 2010 (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai; Források, feldolgozások, 9, 11).[/fn]

Most több egyházi levéltár egy technikai és tartalmi téren is egyaránt újszerű megoldással lép fel, amikor a gyűjtőkörükbe tartozó plébániák és gyülekezetek 1944. és 1945. évekből származó halotti anyakönyveinek adatait digitalizálva teszik közzé, hogy a harcok tragikus mérlegét száraz adatokkal mutassa be. E két év halotti anyakönyvei díjmentesen, de kutatói regisztrációhoz kötötten, válnak szabadon elérhetővé. A szolgáltatásban az alábbi egyházak és területek adatai érhetők el:

  • Római Katolikus Egyház: Győri Egyházmegye, Pannonhalmi Területi Apátság, Pécsi Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye, Váci Egyházmegye, Veszprémi Főegyházmegye
  • [Református Egyház: Dunántúli Református Egyházkerület]
  • [Baptista Egyház]

Lásd még a teljes településjegyzéket. A közeli jövőben más egyházi levéltárak vonatkozó anyagainak megjelenítése is várható.

A szolgáltatás elindulásakor köszönetet kell mondanunk

  • fenntartóinknak, akik lehetővé tették ezt projektet;
  • az iratok tulajdonosainak a közlés engedélyezéséért;
  • a digitalizálásban élen járó levéltáraknak a türelmes útmutatásukért;
  • a digitalizálást végző kollégáinknak;
  • valamint a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének, amely a koordinációban játszott kulcsfontosságú szerepet.

Székesfehérvár, 2015. május 8-án, a II. világháború befejeződésének 70. évfordulóján

Mózessy Gergely, igazgató
Székesfehérvári Püspöki és
Székeskáptalani Levéltár

 

Kapcsolódó oldalak